Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hallgatag múzsa

2008.04.16

 

 

Sárosdy Judit: Asta Nielsen, avagy a gyöngytyúk metamorfózisa

(részlet)

 

"A 70-es évek elején idehaza is virágzó konceptuális művészet éppen kapóra jött az ifjú

művésznek, aki nem a forma elvetését, inkább annak megőrzését tűzte ki célul. Hisz

minden egyes tárgynak és embernek saját sorsa van, s Péreli számára e titok

megfejtése, a mese vagy legenda mindig fontos volt. Míg pályatársai többségét a

modern technikai civilizáció lehetőségei ejtették rabul, őt a múlt igézete, s jelennek

szóló üzenetét kereste. A fotográfiák leszövése, az egyedi, köznapi megnemesítése

Péreli művészi leleménye, a talált tárgyak felhasználásának gesztusát azonban a pop

artból vette át. Gyűjtőszenvedélye, a giccs iránti különös fogékonysága révén kortársait

messze megelőzve, elsőként kapcsolódott egy nemzetközi stílusáramlathoz. Ám míg

az amerikai, majd pedig az ázsiai képzőművészek zöme a 90-es évektől erőteljes

iróniával reflektál a disneylandes kispolgári ízléstelenségre, a kezdettől fogva tudatosan

archaizáló Péreli inkább a finom, halk iróniát kedveli. A századforduló s a századelő, a

boldog békeidők idillisztikus világa, nagyanyáink féltve őrzött, kissé megsárgult

fotográfiái nála idézőjelként, metaforaként működnek. A hajdani kispolgári vagy paraszti

miliő emlékeit, az ismert vagy rég elfeledett arcokat gobelinjein ugyanaz az ünnepélyes

komolyság vagy melankólia hatja át, mint a pravoszláv ikonok szentjeit. Hisz a

70-80-as években készült munkái akár egy hatalmas, profán ikonosztáz darabjai is

lehetnének."

 

 

Kép

 

 

Forrás: Péreli Zsuzsa hallgatag múzsája