Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keresztülszőtték-fonták szívem

2008.04.16

 

Petőfi Sándor: Költő lenni vagy nem lenni

 

Légy átkozott, te átkos pillanat,

Melyben fogantatám,

S te, melyben kínnal a kín emberének,

Költőnek szűlt anyám!

Oh költészet, te a

Gyanútalan szív csalfa pókhálója,

És azután foglyodnak

Oly irgalomtalan fojtogatója!

 

Véremből már te oly sokat szivál,

Mérges fulánku pók!

De szálaid bármilyetén kuszáltak,

Még elszaggathatók.

Letépem azokat,

Bármint keresztülszőtték-fonták szívem,

S ha összenőttenek már:

Ugy velök együtt szívem is kitépem!

 

De véremből e gyilkos férget én

Többé nem hizlalom,

Ugyis, mi lenne a kiszívott, elfolyt

Vérért a jutalom?

Dicsőség legfölebb,

Ez a szem fényét elvakító semmi;

És még az is nagy kérdés:

E semmi is fog-e jutalmam lenni?

 

Széles folyódon úszom ezután,

Oh mindennapiság!

Ballagsz velem majd, és csendes folyásod

Sziklák közé nem vág.

Nem lesz hirem, nevem,

Tán a boldogság karjai sem várnak,

De lesz mégis nyugalmam,

S a nyúgalom fele a boldogságnak.

 

És elnémuljak mindörökre hát?

Egy hangszer életem;

E hangszer ép még, s azt, mint elromlottat,

A szögre föltegyem?

Hallgasson örömem?

Ne légyen hangja többé fájdalmamnak?

Hallgathat-e a tenger,

Midőn hullámin szélvészek rohannak?

 

Nem, költészet, nem hagylak el soha,

Mert nem hagyhatlak el!

Táplálni foglak a gyötört kebelnek

Legforróbb vérivel.

Nem bánom: tépj, eméssz,

Másoktól meghallgattatást sem várok,

Azért éneklek, költök,

Mig végső csep vérem ki nem szivárog.

 

Gobelinművek Petőfiről

 

 

 

 

Kép

 

 

Katona Szabó Erzsébet Reszket a bokor... címet viselő munkájában két világrend

egymásnak feszülését kívánta gobelin nyelven kifejezni: a klasszicista építészet

stabilitásának, állandóságot sugalló falszerkezetének, elemeinek és az eleven növényi

élet indának, dinamikus mozgásának szembeállításával. Ezek az egymástól eltérő

rendszerek a küzdelmet, Petőfi korát fejezik ki. "...Mára az idő megszelídíti,

faltöredékké alakítja, de emlékművé is avatja a régin épült, de időközben maga is

emlékké váló útját..." - ahogy a művész szándékairól vallott.

 

Forrás: Petőfi emlékkárpitok